Egyik délután a bankomban álltam sorban, amikor kislányom elhatározta, hogy
levezeti fölös energiáit, és ámokfutásba kezd. Mikor nagynehezen sikerült
elkapnom, szigorúan rászóltam:
- Ha nem hagyod most azonnal abba a rohangálást, elfenekellek! Mire ő
fennhangon:
- Ha nem engedsz el most azonnal, megmondom a nagymaminak, hogy láttam
tegnap este, amint puszilgatod apu pisilőjét!
Azt hiszem ilyen csend még nem volt egy bankban, még a pénztárosok is
megdermedtek kezükben a bankó-kötegekkel... Méltóságom utolsó morzsáival még
sikerült kivonszolnom a lányomat az ajtón, de még épp hallottam az
összecsukódó ajtószárnyak között, amint kirobban mögöttem a röhögés...
-------------------------
Egyik nap felhívtam egy barátomat valami fontos ügyben. Az öccse vette fel a
telefont. Azt mondta, nincs otthon a testvére, ezért megkérdeztem,
hagyhatok-e üzenetet. Mire ezt felelte:
- Sajnos nem, nincs üzenetrögzítőnk.
-----------------------
Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy
ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk nem messze lévő repülőtérre
repülést oktatni. Indulás előtt még kivittem a telefont a verandára.
Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam, hogy
Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és
megkértem:
- János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy
azonnal hagyja abba a biciklizést, és menjen föl a szobájába!
András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit
mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletődött
ábrázattal nézett rám.
- Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de Isten meglátott
és felküldött a szobámba.
-----------------------
Két kisfiamat elvittem egy temetésre. Odaúton igyekeztem őket felkészíteni
az eseményre, elmagyaráztam, mi fog történni és hogy szerintünk mi lesz az
emberrel a halál után.
A fiúk a szertartás alatt jól viselkedtek. A sírnál azonban rá kellett
jönnöm, hogy mégsem magyaráztam el mindent olyan alaposan, ahogy hittem.
Négy éves fiam hangosan megszólított:
- Mami!
- Tessék - suttogtam.
- Mi van a dobozban?
----------------------------
Hároméves lányom egész nap rosszalkodott. Amikor végre eljött a lefekvés
ideje, határozottan leszögeztem:
- Belebújsz a pizsibe, megmosod a fogad, és aztán olvasok neked egy, de csak
egy mesét. Utána lámpaoltás!
Odabújt hozzám, karját a nyakam köré fonta, és az ő édes kis hangján azt
mondta:
- Mami, a vasárnapi iskolában olyan kisfiúkról és kislányokról tanultunk,
akiknek nincs anyukájuk meg apukájuk.
Azt hittem, szigorúságom ellenére mégis értékeli, hogy én vagyok neki. Már
kezdtem elérzékenyülni, de suttogva hozzátette:
- Talán lehetnél az ő mamájuk.
-------------------------
Anyu, igaz az, hogy porból lettünk?
- Igaz, kisfiam.
- Akkor a négerek szénporból vannak?
------------------------------
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis
bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról
beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment
kell mondani, nem azt, hogy "hű, de finom!"
---------------------------
Harmadik gyermekem megszületése után nem sokkal sógorom karjára vette a
kisbabát, mire a kislányom így figyelmeztette:
- Vigyázz, el ne ejtsd, mert neked kell helyette másikat csinálni!