Nincs munkaviszonyom, nem vagyok dicsak és nem hordok 120 grammnál könnyebb aranyláncot.

A világ egyik legegyszerűbb és legprimitívebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül csak a megyénkben félmillióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: „kandesz rakló”.

Magyarnak hisznek, ha külföldre megyek és nagyon örülök, hogy a magyar politika összekeveri az igazságszolgáltatást a rasszizmussal.  

Büszkén gondolok anyámra, mindkét apámra és a tizennégy különböző vezetéknevű féltestvéremre.

Nem szeretem a Magyar Gárdát, a rosszul helyszínelő rendőröket és az olaszliszkai sofőröket.

Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, nem vagyok idevaló.

Enyingen mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk vannak Európa legterrorizálhatóbb magyarjai…

Magyarország, én benépesítelek!